Vonjuk be az apukákat is a baba születésébe!
Vége már azoknak az időknek, amikor az apukák csak külső szemlélői voltak a gyermek születésének. Ma már ők is érdeklődnek az iránt, ami tulajdonképpen a saját életük tovább adása. Segítsük hát kedvesünket.
Terhességünk alatt lapozgassunk együtt olyan könyvet, újságot, vagy barangoljunk együtt olyan honlapokon, amelyet arról szólnak, hogyan fejlődik az anyukában a kis magzat. Ha erre nincs idejük, akkor meséljük el nekik esténként, mi minden érdekeset olvastunk. Meg fogunk lepődni mennyire fel lehet kelteni az érdeklődésüket.
Ha már a magzat megmozdult, élvezettel teszik majd az apukák is kezüket a hasunkra, de a kezdeményezés mindenképp az édesanyáé, hiszen az elején még mindenki izgul, hogy kárt tehet a kis
"emberkében" - akár hasfalon keresztül is. Nyugtassuk meg őket, hogy bátran ismerkedjenek a leendő csemetével.
Ha megoldható, vegyen részt apuci is legalább egy
ultrahangvizsgálaton, nagy felismerés lesz számára, hogy a kis embrió láthatóvá válik.
Fontos, hogy a leendő gyerekszoba berendezése kapcsán vagy az autósülés kiválasztásakor kérdezzük meg a véleményét. Ezek a dolgok a legkézzelfoghatóbbak számára, hogy kisgyermekkel bővül a család, tehát itt is éreztetni kell vele az apa szerepét.
És főleg: legyünk nagyon türelmesek! Az apukák nem élhetik úgy meg az áldott állapotot, mint az édesanyák. Hagyjunk időt és segítsük őket. Fontos azonban, hogy a pár kapcsolata továbbra is szerelmes maradjon, ne szorítsa ki a jövevény már akkor az apucit, amikor még meg sem született.
Amikor a szülés ideje eljön, éreztessük az apukával, mennyire fontos az ő szerepe, jelenléte. Ha nem szeretne részt venni magán a
szülésen, ne erőltessük. Főleg ne tegyük ezt előre; talán ha aktuális lesz a dolog, nem akar majd kimaradni belőle. Ha azonban akkor is szívesebben várakozik majd kint, kérjük meg arra, hogy a baba megszületésekor jöjjön be, hogy az első pillanattól osztozhasson ő is a nagy eseményben, mint édesapa (az anyuka utóvizsgálatai alatt például az apuka foghatja a kezében a gyermeket).
Ha részt szeretne venni a szülésen, akkor jelezzük neki, hogy mennyire fontos az ő jelenléte: fogja az anyuka kezét, nedves szivaccsal hűsítse arcát, simogassa haját… És a végén az apuka menjen ki bejelenteni a nagy hírt, hogy a kis utód megérkezett.
Ezáltal is jobban át fogja érezni új szerepét: immáron apuka lett!
Vége már azoknak az időknek, amikor az apukák csak külső szemlélői voltak a gyermek születésének. Ma már ők is érdeklődnek az iránt, ami tulajdonképpen a saját életük tovább adása. Segítsük hát kedvesünket.
Terhességünk alatt lapozgassunk együtt olyan könyvet, újságot, vagy barangoljunk együtt olyan honlapokon, amelyet arról szólnak, hogyan fejlődik az anyukában a kis magzat. Ha erre nincs idejük, akkor meséljük el nekik esténként, mi minden érdekeset olvastunk. Meg fogunk lepődni mennyire fel lehet kelteni az érdeklődésüket.
Ha már a magzat megmozdult, élvezettel teszik majd az apukák is kezüket a hasunkra, de a kezdeményezés mindenképp az édesanyáé, hiszen az elején még mindenki izgul, hogy kárt tehet a kis
"emberkében" - akár hasfalon keresztül is. Nyugtassuk meg őket, hogy bátran ismerkedjenek a leendő csemetével.
Ha megoldható, vegyen részt apuci is legalább egy
ultrahangvizsgálaton, nagy felismerés lesz számára, hogy a kis embrió láthatóvá válik.
Fontos, hogy a leendő gyerekszoba berendezése kapcsán vagy az autósülés kiválasztásakor kérdezzük meg a véleményét. Ezek a dolgok a legkézzelfoghatóbbak számára, hogy kisgyermekkel bővül a család, tehát itt is éreztetni kell vele az apa szerepét.
És főleg: legyünk nagyon türelmesek! Az apukák nem élhetik úgy meg az áldott állapotot, mint az édesanyák. Hagyjunk időt és segítsük őket. Fontos azonban, hogy a pár kapcsolata továbbra is szerelmes maradjon, ne szorítsa ki a jövevény már akkor az apucit, amikor még meg sem született.
Amikor a szülés ideje eljön, éreztessük az apukával, mennyire fontos az ő szerepe, jelenléte. Ha nem szeretne részt venni magán a
szülésen, ne erőltessük. Főleg ne tegyük ezt előre; talán ha aktuális lesz a dolog, nem akar majd kimaradni belőle. Ha azonban akkor is szívesebben várakozik majd kint, kérjük meg arra, hogy a baba megszületésekor jöjjön be, hogy az első pillanattól osztozhasson ő is a nagy eseményben, mint édesapa (az anyuka utóvizsgálatai alatt például az apuka foghatja a kezében a gyermeket).
Ha részt szeretne venni a szülésen, akkor jelezzük neki, hogy mennyire fontos az ő jelenléte: fogja az anyuka kezét, nedves szivaccsal hűsítse arcát, simogassa haját… És a végén az apuka menjen ki bejelenteni a nagy hírt, hogy a kis utód megérkezett.
Ezáltal is jobban át fogja érezni új szerepét: immáron apuka lett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése